IMG_20160319_113844Szóval az a helyzet, hogy amikor a lefolyókon keresztül távozik a szennyezett víz, azzal nem szűnik meg létezni. A Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepen tett látogatásunk során hasznos információkat tudtunk meg, melyekkel egy kicsit más meglátásba helyeződik a (szenny)víz kérdés.

Március 22. a Víz Világnapja, ebből az alkalomból szervezett a mai napra az FCSM nyílt napot az érdeklődők számára.

A Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepre a régióból napi 55000 m3 szennyvíz érkezik, ezt kezelik, tisztítják, végén az eredmény a Dunába kerül, majdnem tisztább állapotban, mint a Duna vize.

Ebben a régióban az esővízzel együtt gyűjtik a szennyvizet, és együtt is esnek át a tisztítási-kezelési folyamatokon.

Elsőként a darabos szennyeződéseket szűrik ki a beérkező szennyvízből (kavicsdarabok, szemét, fültisztító-pálcika, stb.), ezeket összegyűjtik, és a típusának megfelelő szemétkezelési eljárásnak vetik alá.

A következő lépcsőben egy ülepítő medencében ülepítik a szennyvíziszapot, mely a biogáz-termelés alapanyagaként szolgál.

A még opálos víz a növényekkel betelepített „dzsungel” felé veszi útját, ahol 3 órás tartózkodási ideje alatt a növények a számunkra szennyeződésnek nevezett anyagok egy részét hasznosítják, beépítik, ezzel átszűrve a vizet.

IMG_20160319_114049A legfontosabb szempontok, hogy a megtisztított, kiengedett vízben minél alacsonyabb szintű legyen a nitrogén és a foszfor. Ennek egy részét vegyi, más részét biológiai tisztítással oldják meg, például a telepített növényzet hasznosítják, valamint az oldott állapotú szerves szennyeződésektől a baktériumok is segítik a tisztítást.

A baktériumok közül aztán néhány csatlakozik a víz útjához, így egy következő ülepítéssel őket visszairányítják, hogy tovább dolgozzanak „eredeti” helyükön. Ebben a medencében a víz már nem opálos, inkább áttetsző. Ezt követően még a vízre utókezelés és UV-s tisztítás is vár, és a Duna vizéhez hasonló, vagy akár még jobb minőségű vizet kapnak a teljes folyamat végén.

A „dzsungelben” olyan növényeket válogattak össze, melyek a fenti eljáráshoz jól alkalmazhatók. Például az egyik banánfajta, amikor a termési időszak véget ér, új hajtásaiból él tovább, így nem kell aggódni, hogy kinövi a helyet.

A szennyvíziszapot anaerob rothasztásos technológiával dolgozzák fel a biogáz-termelés során. Nagyjából ez annyit tesz, hogy baktériumok oxigénmentes környezetben átalakítják a szennyvíziszapot biogázzá. A képződő biogáz energiatartalmát 2 db gázmotor-generátor egység hő- valamint villamosenergiává alakítja.

A helyben megtermelt biogáz és az abból keletkezett hő- és villamosenergia a telep szinte teljes energiaszükségletét fedezi (az elektromos energia igényének 90%-át, a hőszükségletének 100%-át), tehát a tisztítómű energetikailag közel önellátó.

A folyamatban fennmaradt rothasztott, besűrített iszapot víztelenítik, majd komposztálják, mely elszállításra kerül, hiszen mezőgazdasági, vagy akár ipari (erőművi) felhasználásra is alkalmas.

Érdekesség, hogy az ipari tevékenység csökkenésének következtében kevésbé, vagy egyáltalán nincs jelen a beérkező szennyvízben toxikus anyag – mely mindenképpen örvendetes -, ezáltal a szennyvíziszap jól komposztálható, valamint így legfőképpen a kommunális szennyeződésekkel kell számolni. Például a mosogató, vagy mosóvízzel érkező zsíros szennyeződés, mely egyébként nagyon hasznos alapagyag a biogáz-termelés szempontjából.

Ami viszont kevésbé jó a környezetnek, hogy a mosogatószerek, a mosogatógépekhez használt tabletták komoly környezeti terhelést, szennyezést jelentenek. Minél kisebb a tabletta, tisztítókapszula, annál valószínűbb, hogy agresszívabb tisztítószereket tartalmaz.

További komoly szennyezést jelentő tételek a gyógyszerek, gyulladáscsökkentők, hormontartalmú készítmények, melyek egy része emberi közvetítéssel végül a szennyvízben köt ki. Sajnos ezek teljes kiszűrésére a szakemberek és innovátorok igyekezete ellenére 100%-os megoldás még nem született.

Azt tegyük hozzá, hogy Magyarországon abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az ivóvíz-tisztítás és a szennyvíztisztítás külön szakág, rendelkezésre áll tiszta ivóvíz-készlet, mely nem a szennyvíztisztítás terméke. Budapesten például kifejezetten jó minőségű a csapvíz, szervezetünknek jobban árthatunk azzal, amit megeszünk.

A világon sajnos, vagy inkább nem sajnos, már létezik egyfajta membrános technológia, mellyel a szennyvízből iható vizet „készítenek”. Főként a száraz országokban megoldandó probléma az ivóvíz-hiány.