Az okos otthonok kényelmessé, energiatakarékossá, biztonságossá teszik azt a környezetet, amiben élünk. Szeretnénk, ha a cikksorozat elolvasása után mindenki számára érthető lenne, hogy miképpen.

Egy okos otthon többek között attól okos (vagy intelligens), hogy a rendszer magától is képes döntéseket hozni – helyettünk gondolkozik. Természetesen a döntéshozatal szabályokhoz kötött, nem arról van szó, hogy mesterséges intelligenciával felruházott robotok irányítják a rendszert.

Általánosságban a rendszer logikai felépítése a következő:

okosotthon elvi rajz

Középpontban egy központi logikai egység áll, lényegében a rendszer agya, ami tartalmazza a lakás működtetéséhez szükséges „intelligenciát” (erről később írunk részletesen). Vannak bejövő információk (input), és kimenő információk (output), amikkel a rendszer dolgozik.

Bejövő információk lehetnek például érzékelők – egy szoba páratartalma, hőmérséklete –, vagy egy nyomógomb megnyomása. Lehet egy okostelefonos applikációval kiadott parancs, vagy jel más, az otthonunkban lévő rendszertől, (pl. riasztótól). Kimenő információ alatt érthetünk minden olyan jelet, amit az „Agy” küld más rendszereknek, illetve azoknak az elektromos berendezéseknek a működtetését, amik a központtal összeköttetésben állnak, például lámpák, redőnyök, fűtésszelepek stb.

Az alap intelligencia tehát abból áll, hogy ha megnyomunk egy nyomógombot, azt észleli az „Agy” és felkapcsol egy lámpát (ha így tanítottuk meg neki). Ha leesik a szoba hőmérséklete, akkor bekapcsolja a kazánt, és kinyitja a szobához tartozó szelepet. Ez kívülről még nem tűnik nagy durranásnak, és valójában ha csak ennyiről lenne szó, akkor talán nem is lenne szükség okos otthonra, ezért nézzünk példát az „Agy intelligenciájára”.

Tegyük fel, hogy a rendszer folyamatosan naplózza a vízfogyasztásunkat és amit egy szép grafikonon meg is jelenít nekünk. Igen ám, de mi van akkor, ha akkor is fogy a víz, amikor nem vagyunk otthon? A rendszer erre az esetre azonnal elzárná a főcsapot és küld egy jelzést a tulajdonosnak, hogy valószínűleg csőtörés van.

Fűtésszezon van, kint -5 fok. Hagyományos esetekben ilyenkor mindenki szinte megállás nélkül fűt. Hurrá, meleg van a lakásban. Egy átlagos hétköznap 8-10 órát feleslegesen megy a fűtés a beállított szinten. Egy okos rendszer tudja, hogy mikor vagyunk otthon, mikor van valóban szükség a fűtésre, és mikor csak temperálásra. Sőt, hideg, de napsütéses időben az árnyékolók (redőny, zsaluzia) is segítenek a megfelelő hőmérséklet előállításában.

Ezekből a rövid példákból is jól látszik, hogy egy Okos Otthon a kényelem fokozásán túlmenően energiát takaríthat meg, és még nem is beszéltünk a megújuló energiák felhasználásáról…

Igyekszünk hétről hétre újabb példákkal illusztrálni az Okos Otthonok nyújtotta előnyöket, különböző komplex feladatok megvalósításának lehetőségeit, illetve néhány egyéb olyan szolgáltatást, ami izgalmassá teszi a témát.